Szentegyháza weboldala

Geographical review

Szentegyháza lies on the south of the Hargita Mountain, in the central part of the "Szentegyházasfalvi-láz" which is 859 m high. This settlement is the highest town of Hargita county. In the area of the town the highest point is on the northeast (above 1700 ms), the lowest point is Lövétebánya on the south (above 700 ms). The town can be found between Csíkszereda (28 km) and Székelyudvarhely (24 km). Szentegyháza is adjacent to Kápolnásfalu, Lövéte, Madéfalva and Csíkszereda. And with a smaller part it's adjacent to Máréfalva, Gyepes and Homoródkeményfalva. Szentegyháza belongs to the catchment area of the Kis- and Nagy-Homoród and the Vargyas-creek as well. Each of the waters that arise from Hargita mountain, flow to the Olt river. Across the town flows the Vargyas-channel (about 6 km), which determined the the spreading direction of the town. Here the river basin is artificial because in the town the water is very deep under the ground. A couple of years ago the water of Homoród was drunk because there were not any wells. Nowadays there are water conduits, therefore the creek is out of use but the water conduit's water is originated from the catchment (built in the northern part of the town).
The district's climate is highlander climate, this is

Napjainkban a globális hõmérsékletváltozásnak eredményeként az évszakok megváltoznak, a tavasz és az õsz nagyon lerövidült, az átmeneti idõszak a tél és a nyár között kevés ideig tart. A hideg tél után csak pár hét és máris beköszönt a kánikula, és ugyanez a helyzet a nyárból a télbe való áttérésnél is. A magaslati hideg levegõt a szinte állandóan fújó hûvös szél teszi még kellemetlenebbé. Az északkeleti szél szárazságot, télen nagy fagyokat okoz. A délnyugati szél enyhébb és csapadékban gazdagabb. Igen gyakoriak a hófúvásokat elõidézõ téli viharok, valamint a néha nagy károkat okozó nyári zivatarok, jégesõk.

Szentegyháza csapadékban gazdag területen fekszik. Az évi átlagos csapadékmennyiség 1000-1200 mm, de a csapadék évszakonkénti eloszlása nem arányos. Az általában száraz februártól a csapadék mennyisége fokozatosan nõ, a maximumot júniusban éri el, majd ettõl kezdve fokozatosan csökken. Innen is következtethetünk arra, hogy a legcsapadékosabb évszak a tavasz és a nyár. Legalábbis így volt az ezredfordulóig, napjaikban sajnos ez a tendencia megváltozóban van, a nagyobb csapadékmennyiség a téli hónapokra koncentrálódik, nyáron már nem annyira bõséges a csapadék.

A fenti éghajlati tényezõket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy Szentegyháza környékének az éghajlatát a hosszú és hideg tél, rövid tavasz, száraz és hosszú nyár, rövid õsz jellemzi. Megjegyzendõ, hogy az utóbbi évek kiszámíthatatlan idõjárása – akárcsak máshol is – rácáfolt az eddigi megfigyelésekre.

Szentegyháza növényvilága nem tér el a környékbeli tájak jellegzetességeitõl. A helység alsó felében levõ Pokol-lázon a Nárciszrét ezzel szemben egy 5 hektár kiterjedésû növénytani természetvédelmi terület. Itt található az ország egyik legcsodálatosabb, Európa legmagasabban fekvõ nárciszmezõje. Május-júniusban fehérbe öltözik a rét, mivel ilyenkor virágzik a vadon élõ, kábító illatú csillagos nárcisz (Narcissus stellaris, népies elnevezéssel kákvirág), amely védett növény ugyan, mégis nagyon sokan szedik. A nárcisz mediterrán származású, egyszikû tavaszi növény, amely kisebb medenceszerû mélyedéseket, valamint a nedves, féllápos területeket kedveli. A boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus) egy másik ritka növényünk, aránylag nagyobb mennyiségben fordul elõ Szeltersz környékén. Megóvása érdekében szükséges lenne az egész völgy védelmét biztosítani. A vulkáni tevékenység eredményeképpen létrejött Hargita-hegység lejtõit bükk- és fenyõerdõk borítják, a magasabb helyeken pedig havasi legelõk tarkítják. A hegység területén mindenütt megtaláljuk a vulkáni utómûködések nyomait: a számtalan borvízforrást és mofettákat. A faunára jellemzõ, hogy az erdõk vadban gazdagok, a hegyi patakokban pedig sok a pisztráng. A Hargita-hegységben a vulkáni törmelékek sokkal nagyobb területet borítanak, mint a lávafolyásokból származó tömeges kõzetek. A vulkáni törmelékekbõl képzõdött és az Erdélyi-medencébe mélyen benyúló magaslati fennsíkok (népies elnevezésük: láz), az elnyúló platóvidék jellegzetes havasalji tájképet alakít ki.

Természeti szépségek és ritkaságok sokasága várja az idelátogatót. Szentegyháza földrajzi adottságai és természeti környezete sokoldalú lehetõségeket nyújt a kikapcsolódásra. A leglátogatottabb, legvonzóbb környékbeli kirándulóhelyek: a Vargyas-patak völgye Szeltersznél és az Almási-barlangnál, Kirulyfürdõ, Homoródfürdõ, Madarasi Hargita, Lövétei-láz stb.

A múlt században Orbán Balázs így írt errõl a vidékrõl: „Nincsen talán bérczes kis hazánkban váratlanul meglepõbb s elragadóan nagyszerûbb látvány, mint az, mely a Czekend tetejérõl feltárul. Ott van egy szép fenyves erdõkkel tarkázott nagy kiterjedésü, szinezetben oly páratlanul szép fennsík, az ugynevezett Láz, melynek hullámzatos lapjába a Hargitáról lerohanó két Homoród és Vargyas patakok fenyves szegélyezte völgyületei mélyülnek be: ott van a fennlapály tulfelén a két Oláhfalu, messze a havas közzé felnyuló ház csoportaival, fénylõ ragyogó tornyaival, szétszórt fürész malmaival, füstölgõ pajtáival (havasi tanyaházak); s ott van szemben a háromcsucsos Hargita rengeteg fenyveseinek átpillanthatatlan tömegével, egyikét a legnagyszerûbb havasi képeknek tárván fel. " (O.B.: A Székelyföld leírása, Bp", 1868, 1. kötet. 69-70. old.)

A századfordulón dr. Hankó Vilmos a következõképpen vélekedett a vidék természetadta szépségeirõl: „Az oláhfalvi fennsík egy sötétzöld fenyvesekkel, dús legelõkkel, kies völgyekkel tarkázott gyönyörû síkság. A fennsík szélén mint áttörhetetlen határfal emelkedik ki a roppant Hargita, rengeteg fenyvesekkel borított trachittömegével. A hegyrõl kristályvizû patakok sietnek le a fennsík felé, hogy termékenységet öntsenek a szomjas talajba. A lerohanó patakok alkotta völgyek között terül el Kápolnás- és Szentegyházas-Oláhfalu egész a havasokig nyúló takaros házaival, napfényben ragyogó tornyaival. " (H. V: Székelyföld, Bp., 1896, 92. oldal)